Ausztráliába indultam ma reggel, mert úgy hallottam, ott még a kenguruk is jobb kedvvel ébrednek, mint én hétfőn.
Amszterdamban akartam átszállni, de Ábel már az állomáson eltűnt, mert meglátott egy automatát, és meggyőződése lett, hogy az személyesen őt sértegeti.
Alíz közben elővett a táskájából egy ananászt, mert szerinte egy rendes utazáson mindig kell valami, amit senki sem ért, de mindenki néz.
Ekkor mellénk lépett egy alpaka, selyemsállal a nyakában, és közölte, hogy ő csak ablak mellé ül, mert különben nem tud méltósággal bámulni.
A legnagyobb baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy az ajándékba vitt aranyóra nem jár, viszont Ábel szerint így legalább mindig pontosan ugyanannyit késünk.
A mai nap tanulsága:
A betűkkel könnyű elindulni, csak az ember a végére vagy Ausztráliában köt ki, vagy egy alpakával vitatkozik az ülésrendről.
