2026. szeptember 4., péntek

Esőlány


Eső gyöngye csillan kék ruhán,
fényből szőtt fátyol leng az éjszakán.
Lépte alatt megmozdul az ég,
tócsák tükrén ring a messzeség.
Esernyőjén ezer csepp pereg,
mindegyikben egy kis álom remeg.
Szoknyájába bújt a zivatar,
fodrain a víz mesét kavar.
Lámpafényből aranyösvény kél,
lépteihez odasimul a szél.
Az éjszaka vállára borul,
s ami fájt, a víz mélyére hull.
Menj, Esőlány, míg az ég zenél,
ruhád szélén táncoljon a szél.
Ami fájt, azt elviszi az ár,
s nyomodban fénybe öltözik a táj.

Kedves Olvasóim és Követőim!




Hatalmas örömömet szeretném ma megosztani veletek: kezemben tarthatom első nyomtatott regényemet, Az időutazó Én című könyvemet.
🤍
Különösen sokat jelent számomra ez a pillanat, hiszen a regényt nemcsak megírtam, hanem magam szerkesztettem és készítettem elő nyomtatásra, egészen az utolsó részletig.
És most itt van előttem. Lapozható, kézbe vehető, valódi könyvként. Egy takaros, könnyen magunkkal vihető kis könyv, amely azonban a lapjai között nagy utazásra hívja az olvasót.
Az időutazó Én Mira és András történetén keresztül vezeti végig az olvasót múlton, jelenen és egy lehetséges jövőn. Atlantisz emlékei, Jesua korának történetei, a jelen rohamos technológiai változásai és egy egészen másképpen működő jövő kapcsolódnak össze benne.
A történet középpontjában mégsem pusztán maga az időutazás áll, hanem az ember, a tudatosság, a kapcsolatok, a felismerések és az a kérdés, hogyan változhat meg a világ, amikor mi magunk kezdünk másként jelen lenni benne.
Számomra azért különleges és egyedülálló ez a regény, mert nem csupán egyetlen kor történetét meséli el. Összeköti a régmúltat a mai ember világával, a mesterséges intelligencia jelenével és egy olyan lehetséges jövővel, amelynek alapjai talán már most formálódnak körülöttünk.
Regény, időutazás, emberi történet és gondolati utazás egyszerre – olyan kérdésekkel, amelyek nem érnek véget az utolsó oldalon.
Az időutazó Én nálam rendelhető.
Érdeklődni és rendelni privát üzenetben lehet.
Nehéz szavakba önteni, milyen érzés ma először a kezemben tartani azt, ami eddig csak bennem, majd a képernyőn és a lapokon létezett.
Ma könyv lett belőle. Az én első nyomtatott regényem.
Szeretettel:
Aurora Amelia Joplin

Fényévekre



Mellettem vagy, mégsem velem,
csillagok ragyognak odafenn.
Nem kérdezem, mi lett velünk,
csak érzem, lassan elveszünk.

Éjfél múlt, nem jön az álom,
a párnámat átkarolom.
Mellettem alszol, oly közel,
mégis fényév választ el.

Egy méterre, fényévekre,
távolabb estéről estére.
Fent egy csillag rám talál,
te mégsem látsz engem már.

Reggel kávé, semmi más,
egy megszokott pillantás.
Kérdezed, hogy jól vagyok,
mosolygok és hallgatok.

Egy méterre, fényévekre,
távolabb estéről estére.
Fent egy csillag rám talál,
te mégsem látsz engem már.

Egy méterre, fényévekre,
távolabb estéről estére.
Fent egy csillag rám talál,
te mégsem látsz engem már.

Egy méterre...
fényévekre.