Múlnak az évek, gyorsan tovaszállnak,
Halványulnak akár a szerte foszló árnyak,
S szépen lassan emlékekké válnak,
A szívünkben maradnak, mint vágyak.
Nézem a táncoló felhőket az égen,
Eszembe jutnak a szép gyermekévek,
Virágszedés, pillangó kergetés,
A finom fű illata, micsoda emlék!
A nap sugarai átszínezik az eget,
Lelkemet szabadjára engedem,
Újra gyermeki szívvel élvezem,
A pillanatot örömmel átélem.
Öröm az, mit lassan elfelejtünk,
Már csak a természet ad nékünk,
Emberek arcán bú, és szomorúság,
Nem tudom, mivé lett e mai világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése