Születésnapomra magamnak

Van egy nap, amikor a fény külön nevet visel,

amikor az idő egy pillanatra megáll,

és csendben körém gyűlik minden,

ami valaha fontos volt, és ami még csak most érkezik.

Ez a nap most az enyém.

Bennem nem csak évek élnek,

hanem történetek, amelyek túlmutatnak rajtuk,

egy szív, amely akkor is ad, amikor fáradt,

és egy lélek, amely még mindig képes hinni a szépségben.

Hordozom ezt a halk erőt.

Kevés ember tud úgy jelen lenni,

hogy közben másoknak is helyet teremtsen.

Ma semmit sem kell bizonyítanom.

Elég, hogy vagyok.

Kívánom magamnak, hogy legyen mellettem valaki,

aki úgy lát, ahogy én látok,

aki megérti a mélységet bennem,

és nem fél attól, amit ott talál.

Kívánom magamnak, hogy a hátralévő éveimben

a könnyedség jelen legyen,

és hogy egyszer csak természetes legyen az életem.

Boldog születésnapot magamnak.

Ez a nap nem csak egy dátum.

Ez egy emlékeztető arra,

hogy minden nap ajándék.

www.muzsakkonyvtara.hu

Fent és lent

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Nehéz egyensúlyt találni, szinte lehetetlen,

sok év bölcsessége talán oda vezethet engem.

Buktatók érnek, néha majdnem elvérzek,

de hirtelen átbillenek, s napfényben élek.

Billegek ide, billegek oda,

egyensúlyban lenni – maga a csoda.

Egyszerre félni és szeretni, mindent érezni,

soha ki nem billenni, embernek maradni.

Talán egyszer sikerül, talán egyszer,

a földi létezésemben, ha a sok vihart túléltem.

S bölcs emberként teljesül minden álmom,

mire sok ezer éve annyira várok.

Őrizzük álmaink

Mikor megláttalak, szívem dobbant,

Szerelem lángja, rég volt, de lobbant,

Fiatalságunk fénylett, mint a Nap,

Szívünk együtt szállt, fel a magasba.

Kezed fogtam, indult a hosszú út,

Múltunkba írtuk örömünk nyomát,

Minden lépésnél, nappalon, éjjel,

Te voltál a fényem, és reményem.

Évek szőtte szerelmünk napjait,

Lelkünkben őrizzük álmainkat,

Két fa lettünk, egymásnak támasza,

Gyökerünk ment mélyre, összeérve.

Most hajunkon idő színe játszik,

Szívünkben fény szeretete ragyog,

Mit együtt gyújtottunk, féltve óvunk,

Szeretettel öleljük a múltunk.

Ötvenéves lettem

Ötvenéves lettem,

Még most születtem,

Elszálltak az évek,

Mint a felhők az égen.

Néha sütött a nap,

Olykor beborult az ég,

Szakadt az eső, villámlott,

Szélviharral támadott.

Így volt minden szép és jó,

Mert az élet egy nagy folyó,

Mely a tengerbe áramlik,

Évek alatt kincsé válik.

A kincs az élet, én értékelem,

Minden percét ünnepelem,

A szívemmel szeretetet adok,

S a szeretetért köszönetet mondok.

Múlnak az évek

Múlnak az évek, gyorsan tovaszállnak,

Halványulnak akár a szerte foszló árnyak,

S szépen lassan emlékekké válnak,

A szívünkben maradnak, mint vágyak.

Nézem a táncoló felhőket az égen,

Eszembe jutnak a szép gyermekévek,

Virágszedés, pillangó kergetés,

A finom fű illata, micsoda emlék!

A nap sugarai átszínezik az eget,

Lelkemet szabadjára engedem,

Újra gyermeki szívvel élvezem,

A pillanatot örömmel átélem.

Öröm az, mit lassan elfelejtünk,

Már csak a természet ad nékünk,

Emberek arcán bú, és szomorúság,

Nem tudom, mivé lett e mai világ.