Vörös fájdalom

Mint a sivatagban perzselő Nap, úgy égett a fájdalom minap,

Homokszemekként fújja a szél a fájdalmakat szerteszét,

Megválni tőlük a szívnek sokszor oly nehéz,

A fájdalmak súlya nehéz, szinte kőkemény.

Szikráznak a perzselő forró nyári levegőben,

Vörösen izzanak a sivatagi meleg örvényben,

Újjászületnek a mennyei angyalok ölében,

A teremtés-szeretet örök fénykörében.