Olyan vagy, mint egy égi ajándék,
kellettél a forróság után,
hogy elmosd a port, és
enyhűlést húzz magad után.
Apró táncod halk zenéje él,
Levélen pihen meg, ahogy földet ér,
Csillogva fénylik, ragyogva néz,
Elpárolog, eltűnik, és tovább lép.
Oly szép vagy a pókháló ölén,
ahogy átfon a csodás fény,
szivárványt rejt tested a légben,
harmatosan csillogsz a reggeli szélben.
Mint egy tükör, mely az égre néz,
Benne az égbolt kékje mély,
Egy pillanat vagy, mégis örök,
Benned a fény és az élet öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése