Van úgy, hogy az ember is napraforgóvá válik:
a szívében érzi,
honnan kap tiszta erőt,
és mi az,
ami hamisan ragyog.
A hamis ragyogás
szépnek mutatja magát.
A tiszta erőből
termés lesz.
A napraforgó
fordul.
Tányérjában a nyár
fekete maggá sűrűsödik,
sárga peremén
még ott izzik
a Nap emléke.
Messziről:
virág.
Közelről:
aranyszélű
fekete magigazság.
Az ember is
aratáskor tudja meg,
milyen erő érte:
üres héjat hagyott benne,
vagy telt magot.
A telt mag egyszer
kipereg.
Madár viszi,
Föld barázdája fogadja,
s ahol eltűnik,
ott sárga fejjel
visszanéz a nyár.
