Az élet oszt, s nem kérdi, mit remélsz,
néha király vagy, néha csak kevés.
Van lap, mit féltve rejtesz odabent,
van, mit a sors egy mozdulattal eltemet.
Szívedben ász és vesztes tízes ég,
egy rossz húzás egy életre elég.
De nincs olyan játszma, mely örökké áll,
egy új leosztás új esélyt kínál.
Volt, hogy mindent feltettél egy szóra,
s csend maradt csak melletted virrasztóra.
Mégsem dobtad el a megkopott lapot,
mert benne őrizted minden tegnapod.
Ha végül elfogy minden kártyalap,
nem az számít majd, mennyi győzelem maradt.
Hanem hogy mertél szeretni, míg lehetett –
és az asztalnál hagytad egész szívedet.
