Éjfél lágyan rám borult,
egy álom hozzám ért,
oly jó volt benne lennem,
csak lelkem tudja, mért.
Csukott szemmel sodródtam,
egy kert nyílt valahol,
csak lelkem tudja, merre,
csak lelkem tudja, hol.
Pillámhoz egy ajak ért,
megcsókolt valaki,
csak lelkem tudja, hányszor,
csak lelkem tudja, ki.
Valahányszor átölelt,
s ajka hozzám ért,
mindannyiszor könnye hullt,
csak lelkem tudja, mért.
www.muzsakkonyvtara.hu
