Szeret a szívem – erre született.
Mielőtt szó lett belőlem,
ő már tudta ezt a nyelvet.
A szeretet volt első hangja,
első fény bensőm mélyén.
Szeret a szívem – mert ilyen.
Szeret akkor is, amikor elfárad bennem minden,
amikor őszinte ölelésre nyílna, s válasz helyett hallgatás felel,
és kimondatlan szavak
egymás után visszapattannak.
Szeret akkor is, amikor ritkán érkezik válasz,
amikor üres marad a szív,
amelyhez tisztán hozzáérne.
Szeret a szívem akkor is,
amikor túl sokat visznek belőle.
Szeret hosszú, néma napok alatt,
és szeret ott is, ahol már fáj.
Úgy őrzi benne a megszületett reményt,
mint éjben virrasztó kis gyertyaláng,
melyet még nem fújt el a szél.
Szeret a szívem – mert erre teremtett.
Így dobban nap mint nap,
így marad hű önmagához,
így marad élő a legsötétebb órákban is.
Talán ez az ereje,
talán ez a sorsa,
talán ez benne a legszebb:
hogy bármi érje is,
mindig őszintén szeret.
