Abban a pillanatban a közeli bokorból egy madár csapott fel hangos szárnyveréssel.
A ló összerezzent, felkapta a fejét, nagyot lépett oldalra.
Lucia lába lecsúszott a kengyelről.
– Marco!
A férfi elkapta, de Lucia teljes súlyával nekizuhant. Marco hátrált egy lépést, aztán még egyet, csizmája megcsúszott a nedves fűben.
Mindketten a földre estek.
Marco került alulra.
Lucia rajta feküdt.
Néhány másodpercig egyikük sem szólalt meg.
Marco nagy levegőt vett.
– Jól van?
Lucia felnézett rá.
– Én igen.
– Ennek örülök.
– Maga?
Marco elhúzta a száját.
– Még gondolkodom rajta.
Lucia elnevette magát.
– Ne nevessen – mondta Marco.
– Súlyos baleset ért.
– Én estem magára.
– Éppen erről beszélek.
Lucia még jobban nevetett.
– Marco!
– Mit tehettem volna? Egy Valli kisasszony támadott rám.
– Maga nem tudott talpon maradni.
– Erre nem lehet felkészülni.
Lucia válaszolt volna, de amikor közelebb hajolt hozzá, az ajkuk véletlenül összeért.
A nevetés egyetlen pillanat alatt elhalt.
Lucia megdermedt.
Marco sem mozdult.
Arcuk alig néhány ujjnyira volt egymástól. Lucia tenyere Marco mellkasán pihent, a férfi karja pedig még mindig a dereka körül volt. Lucia érezte a szíve gyors dobbanását a tenyere alatt.
Nem tudta, melyikük lélegzik hangosabban.
Marco tekintete Lucia szeméről lassan az ajkára siklott.
Lucia tudta, hogy fel kellene állnia.
Mégsem tette.
Marco karja megfeszült körülötte.
– Lucia...
A lány nem válaszolt.
Nem kellett.
Marco lassan felemelte a fejét.
Most már nem véletlenül ért össze az ajkuk.
A csók először óvatos volt, mintha mindketten még megadhatnák a másiknak a lehetőséget, hogy elforduljon.
Egyikük sem fordult el.
Lucia ujjai belekapaszkodtak Marco felsőruhájába. A férfi szorosabban ölelte magához, Lucia pedig visszacsókolta.
Mindaz, amit addig visszatartottak – a piactéri érintés, az egymást kereső tekintetek, a furcsa ismerősség, az öröm, amikor meglátták a másikat, és a hiány, amikor el kellett válniuk – egyszerre tört át közöttük.
Most már egyikük sem próbálta letagadni.
Marco ajka újra Lucia ajkára simult. Amikor egy pillanatra elszakadtak egymástól, Lucia az arcán érezte Marco meleg lélegzetét.
Csak egy pillanatra.
Lucia nézte Marcót.
A férfi szemében ugyanaz a vágy égett, amelyet ő is érzett.
Marco felemelte a kezét, ujjaival végigsimított Lucia arcán.
– Mondja, hogy hagyjam abba.
Lucia ajka résnyire nyílt.
Nem mondta.
Marco újra megcsókolta.
Ez a csók már nem volt bizonytalan. Lucia közelebb simult hozzá, egyik kezével Marco vállát fogta, a másikkal a mellkasán támaszkodott. A férfi tenyerét Lucia derekán tartotta, mintha attól félne, hogy ha elengedi, a lány azonnal eltűnik mellőle.
Lucia már nem tudta, mennyi idő telt el.
Csak Marco száját érezte, a karját maga körül, saját szívének vad dobogását.
Amikor végül elszakadtak egymástól, egyikük sem távolodott el.
Homlokuk összeért.
Lucia lehunyta a szemét.
– Ezt nem kellett volna – suttogta.
