Őseink szájából szállt a szó,
éjfélkor, tűz mellett örömmel szólt.
Tündérek, sárkányok, bátor királyfiak,
éltek mind a hallgató szív alatt.
Szájról szájra nőtt a régi mese,
láthatatlan, mégis örök az ereje.
Nevetett, fegyelmezett, vigaszt adott,
tanulság, mely minden lélekhez eljutott.
Ma már könyvek is őrzik a csodát,
lapokon élnek régi mondák.
De a szívben mindig ott él,
újra és újra útra kél,
mindenki szívében tovább él.
Mese nélkül a világ szürke lenne,
minden szó, minden csoda
bölcsességet hordoz.
Örök út a múlt és jelen között,
titkos kincs, amit senki el nem vehet,
hisz a mesékben az igazság vezet.
