Út alattunk, ég felettünk,
lépések viszik napjaink.
Amit közben észrevettünk,
abból lettek vonásaink.
Van perc, mely csak áthaladna,
bennünk mégis megmarad.
Szúr, de továbbindulunk,
s mélyén sarjad gondolat.
Nem tudjuk, míg benne járunk,
mit viszünk majd haza.
Egy szó, érzés, tapasztalat,
melyekből dal fakad.
S mikor egyszer visszanézünk,
nem számít seb, sem fájdalom.
Ahol mentünk, ahol éltünk,
virágok nyíltak: tapasztalat, oltalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése