Valóságnak hitt valóság
tapadt rám kabátként,
szerepeim rám simultak
megszokott ruhaként.
Szavak, érzések mögött
rezdült energiamező,
mozdulat és rebbenés
lett bennem útjelző.
Árulkodó jelek sora
futott át arcomon,
minden régi mozdulás
ott élt a hangomon.
Lehull rólam minden réteg,
csupaszon megállok,
múlt, jelen és szerep mögött
önmagamra látok.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése