Eső csorog az arcomon,
könnyemmel összeér,
amit eddig tartottam,
ma végre földet ér.
A víz ősi rend szerint
utat keres, rám talál,
amit rólam lemos egyszer,
az többé meg se áll.
A könny a test igaz szava,
mikor bennem enged a zár,
ami rólam földre hullik,
az uralmat veszít már.
Felnézek az eső alatt,
s könnyebb lesz, ami volt,
amit bennem a víz felold,
arra az Ég is meghajol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése