Két kocka pördül nyitott tenyeredből,
egy pillanatra megfeszül a perc.
Nem születik döntés a jelekből,
csak abból, hogy felállni újra mersz.
Volt, hogy az élet falhoz szorított,
mögötted minden ajtó hallgatott,
de egy hajszálrés új utat nyitott,
benned egy néma igen dobogott.
Nem minden hatos tár előtted kaput,
nem minden egyes zárja el utad;
a dobás csak egy pillanat jele,
nem mondja meg, szíved mit kezd vele.
Mi ér többet: egy rossz dobás vagy egy örökre zárt tenyér?
Ne más dobásán ítéld meg magad,
más kézben mást jelenthet ugyanaz;
van, akit hat pont sem emelhet fel,
s van, ki veszteségből erőre lel.
A tegnap rajtad hagyta ujjnyomát,
de nem írhatja meg a folytatást;
te döntöd el, mi marad még veled,
s mit enged végleg útnak két kezed.
Ha majd a kocka végül földre ér,
koppanása egy pillanatig él;
a szám marad festett oldalán,
te több maradsz minden dobás után.
