Ma az igen túl közel jött,
a nem pedig túl gyors volt.
Mindkettő igaznak tűnt,
egyik sem akart vigasztalni.
Álltam közöttük,
mint aki tudja,
hogy a válasz súlya
néha nagyobb, mint a kérdés.
Az igen bennem mozdult.
A nem kívül maradt.
S a kettő között
lassan tér keletkezett.
Ott, a térben
nem kellett bizonyítani.
Csak lélegezni.
Szavak nélkül
megmaradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése