A Föld még hideget őriz, nedves súlyt,
te már ott hajolsz a sötétből elő.
Mintha a tél tenyeréből emelne ki
egy lassan melegedő fény.
Szirmaid összezárva, apró harangként
őrzik a tél halk emlékét.
Zöld leveleid melletted
csendben simulnak.
Szótlanul állsz,
szépségesen egyszerűen.
Egy törékeny jelenlét vagy,
amelyet komolyan vesz a Föld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése