Lassan adok.
A láng melegében.
Ujjaimból meleg csorog a világra,
minden érintés áldás.
Visszaolvadok az időbe,
ahol a pillanat már imádság.
Cseppjeim a földre hullanak,
s mindegyikben ott marad a szív.
– Addig élek, míg világíthatok,
szelíd olvadásban –
Fénylik bennem az út imája,
melyet felismertem.
A test fogy,
a lélek ragyog.
Adtam szívvel,
fényből formált kézzel.
Boldogan olvadok el,
mert minden cseppem tudja:
az volt az egyetlen út,
amit Isten kijelölt nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése