Holdfény pihen a tavon,
mint selyem a kézfejen,
a víz tükrében nyugszik az Ég,
lassú, áttetsző ütemben.
A jég alatt élet dereng,
finom, halk mozdulat,
mint amikor a szív már tudja,
hogy maradni szabad.
Ágak csöndje tartja az éjt,
karcsú, csöndes vonalak,
köztük a fény megpihen,
és mindent átalakít.
A pillanat könnyű és nyitott,
mint egy mély levegő,
ahol a létezés önmaga,
és néha meg kell állni,
hogy a fény utolérjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése