A hullám halkan morajlott.
A nevemet súgta a tenger,
A hangja bennem visszhangzott.
Ismerős már minden hullám,
Hiszen régóta várok rád.
A szél a bőrömön hagyta
Egy régi érintés nyomát.
És ami bennem szunnyadt rég,
A hullámokkal visszatért.
Nem kérdeztem, ki szólít,
A szívem tudta, hogy miért.
Az óceán emlékezik,
A nevünk ott van a víz alatt.
Akárhány élet elsodort,
Amit ígértünk, megmaradt.
Az óceán emlékezik,
S egy régi titok életre kel,
Mert az óceán mélyén
Még a végtelen is énekel.
Egy idegen utcán láttalak,
Egy pillanatra megálltam.
A szemedben egy régi élet
Emlékét újra megtaláltam.
Egyetlen szót sem szóltunk még,
De a tekinteted mesélt.
Amit az idő eltemetett,
Kettőnk között újra élt.
Az óceán hangját hallottam,
Mielőtt megszólaltál.
A szemedből kiolvastam:
Te is régóta vártál.
Az óceán emlékezik,
A nevünk ott van a víz alatt.
Akárhány élet elsodort,
Amit ígértünk, megmaradt.
Az óceán emlékezik,
S egy régi titok életre kel,
Mert az óceán mélyén
Még a végtelen is énekel.
Mondd, honnan ismerem a hangodat,
Ha most szóltál először hozzám?
Miért érzem, hogy ezer éve
Ugyanígy néztél rám?
Hány nevet viseltünk már?
Hány élet választott szét?
Megfogod a kezem, s érzem
A régi szerelem melegét.
Az óceán emlékezik,
A nevünk ott van a víz alatt.
Akárhány élet elsodort,
Amit ígértünk, megmaradt.
Az óceán emlékezik,
S egy régi titok életre kel,
Mert az óceán mélyén
Még a végtelen is énekel.
Az óceán emlékezik...
És én is emlékezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése