Bejártál már sok kanyargós utat,
Kerested azt, aki hazafelé mutat.
Csukott szemed mögött elbújt a fény,
Bezárt szívedben ott élt a remény.
Tükörbe néztél, láttad az arcod,
Ráncaidban a megvívott harcod.
Míg szíved gyakran önmagába zárt,
Lelked veled minden utat bejárt.
Ha sírtál, csendben melletted maradt,
Ha futottál, lépteiddel szaladt.
Ő volt a part, hol szíved révbe ért,
A szeretet, mely tőled semmit sem kért.
Ha tükör elé lépsz, és megállsz,
Szemed mélyén otthonra találsz.
Megérted: lelked mindig szeretett,
A legnehezebb úton is vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése