2026. november 21., szombat

đŸ–€ Fekete könnyeim

 



Rab maradok sajåt életemben,
néma falak közt, mély börtönben,
nem låtok ki, csak befelé,
fåjdalmam zårul szívem köré.
SzemembƑl már más nem pereg,
csak fekete könnyem kesereg,
arcomon sötét nyomot hagy,
mint éj, amely a fénybe harap.
SzĂ­vem szĂșr, a lelkem remeg,
összedƑlt, mit hittem teljesnek.
JövƑkĂ©pem papĂ­rra Ă­rva,
hamuvå lett, szélbe sírva.
Nem låtok mår, és nem hallok,
csak kérdezem: miért akarok
Ășjra hinni, bĂ­zva bĂ­zni,
ha utĂĄna bĂĄnatban kell sĂ­rni?
SzĂ­vemnek oly kedves jövƑkĂ©p,
miĂ©rt nem lettĂ©l vĂ©gĂŒl az enyĂ©m?
MiĂ©rt ragyogtĂĄl fel elƑttem,
ha hamuvĂĄ hulltĂĄl a kezemben?
Megbuktam ma önmagamnak,
hitem romjai rĂĄm szakadtak,
hinni többé nem akarok,
magånyos farkasként ballagok.
A tanulås kemény, kegyetlen,
szĂ­vem megszakad,
fekete könnyek tócsåjåban
ĂĄllok, s csak rĂĄcsokat lĂĄtok.
Mélységek, mår nem akarlak,
tĂșl sok sebbel betakartak,
sok volt ez mår, elég nekem,
fĂĄradtan dobban a szĂ­vem.
Hadd låssam a fényt derengni,
hadd tudjak még tovåbbmenni,
hadd nyíljon rés a sƱrƱ ködön,
hadd lĂ©pjek tĂșl a börtönön.
Tudom, mindezt én teremtettem,
senki sem hibĂĄs helyettem,
fåjdalmam is enyém marad,
míg eloszlik köd és harag.
Mégsem maradok így, tudom,
szeretetmag él bennem mélyen,
Ƒrzöm csendben, mĂ­g a fĂ©nyre felĂ©bred,
s fekete könnyembƑl gyĂ©mĂĄnt Ă©led.

Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se