Rab maradok sajåt életemben,
néma falak közt, mély börtönben,
nem låtok ki, csak befelé,
fĂĄjdalmam zĂĄrul szĂvem körĂ©.
SzemembĆl mĂĄr mĂĄs nem pereg,
csak fekete könnyem kesereg,
arcomon sötét nyomot hagy,
mint éj, amely a fénybe harap.
SzĂvem szĂșr, a lelkem remeg,
összedĆlt, mit hittem teljesnek.
JövĆkĂ©pem papĂrra Ărva,
hamuvĂĄ lett, szĂ©lbe sĂrva.
Nem låtok mår, és nem hallok,
csak kérdezem: miért akarok
Ășjra hinni, bĂzva bĂzni,
ha utĂĄna bĂĄnatban kell sĂrni?
SzĂvemnek oly kedves jövĆkĂ©p,
miĂ©rt nem lettĂ©l vĂ©gĂŒl az enyĂ©m?
MiĂ©rt ragyogtĂĄl fel elĆttem,
ha hamuvĂĄ hulltĂĄl a kezemben?
Megbuktam ma önmagamnak,
hitem romjai rĂĄm szakadtak,
hinni többé nem akarok,
magånyos farkasként ballagok.
A tanulås kemény, kegyetlen,
szĂvem megszakad,
fekete könnyek tócsåjåban
ĂĄllok, s csak rĂĄcsokat lĂĄtok.
Mélységek, mår nem akarlak,
tĂșl sok sebbel betakartak,
sok volt ez mår, elég nekem,
fĂĄradtan dobban a szĂvem.
Hadd låssam a fényt derengni,
hadd tudjak még tovåbbmenni,
hadd nyĂljon rĂ©s a sƱrƱ ködön,
hadd lĂ©pjek tĂșl a börtönön.
Tudom, mindezt én teremtettem,
senki sem hibĂĄs helyettem,
fåjdalmam is enyém marad,
mĂg eloszlik köd Ă©s harag.
MĂ©gsem maradok Ăgy, tudom,
szeretetmag él bennem mélyen,
Ćrzöm csendben, mĂg a fĂ©nyre felĂ©bred,
s fekete könnyembĆl gyĂ©mĂĄnt Ă©led.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se