Van nálam valami.
Egy falat. Egy perc.
Senki nem kér számon semmit.
Ott áll valaki előttem
esőben, némán.
Nem történik semmi különös.
A kezem mozdul.
Mint amikor a mag kihull a tenyérből,
és nem kérdezi meg a földet.
Nem leszek több tőle.
Sem több, sem kevesebb.
