Anyám hangján szólalt meg bennem a világ,
szavából nőtt az égig minden apró virág.
Betűiből hidat font a múlt a jelenen,
ezer évnek dobbanása lüktet nyelvemen.
A magyar szóban évszázadok lelke él,
minden hangja ősi titkokról mesél.
Mint mély folyó, mely századok közt továbbhalad,
medrében őrzi kincsét, mely örökre megmarad.
Van szó, amely sebet gyógyít, s van, mely szárnyat ad,
van, mely ősi dallamként a szívünkben marad.
Minden vers egy újabb csillag az idő egén,
minden kimondott igazság fény a föld ölén.
Ma ünneplőbe öltözik a magyar beszéd,
múltunk féltett kincseit hozza ma eléd.
Míg magyarul álmodik a szív, dalra nyílik a száj,
anyanyelvünk nemzedékről nemzedékre száll.
