Leül az idő

Van egy pont a nap végén,

amikor a kéz már üres,

pedig egész nap

fogott valamit.

A test leülne,

mielőtt tovább kellene menni,

és nincs szüksége

több szóra.

Az idő leveszi

a cipőjét,

és nem néz körül.

Tudja,

hol maradhat mezítláb,

ahol önmaga lehet.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csodás Mikulás

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Hó betakar mindent, fehér a táj,

Csengő szól, oly gyorsan suhan a szán.

Puttonyban cukor, ajándék, csoda,

Gyerekek várják, mikor ér oda.

Nagy szakálla lebben, hópihe száll,

Mosoly sok kisgyermek arcán megáll.

"Kívánságlistám rég elkészült már,

Mikulás, várom ajándékod már!"

A hóban megáll a szánja nesztelen,

Ablakban a cipő fényesen pihen.

Cukorral, édesség-titkokkal teli,

S szívekben öröm, mert reggel meglelik.

Tovább siklik a hó birodalmán,

Minden gyerekhez eljut ma talán.

Szakálla fehér, mint friss hólepel,

Vele a csoda sosem múlik el.