Rigó dalol az est alkonyán,
arany fény csillan a lombok koronáján.
madárdal szól zöldellő lombok között,
szívem ma újra örömbe öltözött.
A fák levele lágyan összesúg,
a kert felett az est szellője fúj.
tücsök ciripel a zöld fű között,
minden kis hang derűbe öltözött.
Fülemüle énekel az ágakon,
tücsökszó rezdül a fűszálakon.
minden madárdal lelkemig hatol,
s bennem a béke lágyan válaszol.
Gyönyörű kert, hol minden ág mesél,
a nyári szellő lágyan hozzám beszél.
itt minden perc szelíd ének nekem,
a természet kórusa él velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése