tél szívében lépked három vándor.
Fagyott ágak alatt él a kitartás,
a szél csak jár tovább a tájon, hang nélkül.
A hó minden lépésüket megjegyzi,
a táj hallgat, tele van történettel.
Szárnyukban ott él sok emlék,
amit azok értenek, akik kitartóak.
Van, aki repül tovább a felhők alá,
a többiek hóban őrzik egymás melegét.
Várnak, élelmet keresnek, talán találnak.
Kárognak, miközben a jeges szél tollukat borzolja szét.
A havas tájba egyszer újra élet költözik,
a varjak ösztönösen tudják — így jó.
Ők együtt maradnak a zord télben,
példát mutatnak annak, aki csak nézi őket csendben.
