Ősi könyvben felragyog a szó,
fényével áthajol az éveken.
A vers továbbfut, mint örök folyó,
s új hangra lel nyitott lelkeken.
Lapja az idő megsárgult fala,
rajta múltunk őrzi önmagát.
Betűje fény, emlékezet dala,
s őrzi bennünk tegnapok szavát.
Egy könyv továbbad egy egész világot,
kézről kézre adja át a parázst.
Lapjain ébreszt elfeledett álmot,
s minden költő hozzátesz valami mást.
Így lesz sorból fényből font fonál,
mely egyik lélektől másikig száll.
A könyv bezárul, őrzi titkait,
s új kéz nyitja fel régi lapjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése