Volt egy hang,
mit messziről ismertünk,
ha megszólalt,
együtt énekeltünk.
Volt benne bánat,
erő és szenvedély,
minden dallamában
ott élt a remény.
Kőbánya ma is
őrzi a neved,
annyi régi este
összeköt veled.
Annyi év, annyi színpad,
annyi fény,
mindig ugyanaz
a szenvedély.
Deák Bill Gyula,
érted szól a dal,
emléked ma újra felkavar.
Érces hangod
bennünk tovább él,
mint régi láng,
mit őriz még a szél.
Ma csendesebb lett
egy kicsit az ég,
de fülünkben ott cseng
az éneked még.
Minden dalban
tiszta szívvel szóltál,
zenédben végig
önmagad voltál.
Volt, aki sírt,
más veled nevetett,
minden számod
sokat jelentett.
Benne volt,
amit az élet adott,
minden dalod
egyenesen a szívbe jutott.
Generációk nőttek fel veled,
zenéd vitte messze a neved.
Az idő halad,
az emlék megmarad,
mert őszintén adtad
mindig önmagad.
Deák Bill Gyula,
érted szól a dal,
emléked ma újra felkavar.
Érces hangod
bennünk tovább él,
mint régi láng,
mit őriz még a szél.
Ma csendesebb lett
egy kicsit az ég,
de fülünkben ott cseng
az éneked még.
Minden dalban
tiszta szívvel szóltál,
zenédben végig
önmagad voltál.
Egy régi felvétel,
egy ismerős kép,
és máris úgy érezzük,
itt vagy még.
Aki hallott téged,
ma is emlékszik rád,
egy régi számod
visszahoz sok éjszakát.
Deák Bill Gyula,
üres lesz a színpad,
nem látjuk ott többé arcodat.
Érces hangod
bennünk tovább él,
annyi történet
újra visszatér.
Most pihenj békében,
elcsendesült a tér,
amit adtál nekünk,
mindennél többet ér.
Múlnak majd az évek,
változik a világ,
de amit itt hagytál,
visszük mi tovább.
