Az igazi nő–férfi kapcsolat számomra több egyszerű együttélésnél, megszokásnál és puszta vonzalomnál. Sokkal inkább találkozás két ember között, akik belső érettségből, felismerésből, szabad választásból keresik egymást.
A férfi számomra erő, jelenlét, irány, tartás és földi biztonság. Fontos, mert a férfiminőség olyan erőt tud hozni egy kapcsolatba, amely mellett a nő megpihenhet, kibomolhat, és még teljesebben megélheti önmagát.
Az igazi férfi ereje nem az uralkodásban, a hangosságban, a keménységben vagy az erő fitogtatásában mérhető. Az igazi férfi attól férfi, hogy vállalja önmagát, felelősen jelen van, képes dönteni, képes cselekedni, és képes szeretni úgy, hogy közben nem vesz el a nőből. Mellé áll. Tiszteli. A nő erejében nem veszélyt lát, hanem az élet természetes részét.
A férfi megtartó erőt adhat. Olyan biztonságot, amelyben a nő megpihenhet, leengedheti a védekezést, és érezheti, hogy nincs minden egyedül a vállán. Egy érett férfi mellett a nő érezheti, hogy van kire ránéznie, van kiben bíznia, van kihez kapcsolódnia úgy, hogy közben önmaga marad.
A férfi tiszta irányt is adhat. Belső határozottságból, fölény és parancs nélkül. Egy férfi ereje sokszor abban látszik meg, hogy tudja, mit vállal, mi mellett áll ki, hogyan lép, amikor lépni kell. Ez a fajta férfierő biztonságot hoz.
A férfi tükröt is ad a nőnek. Megmutathatja neki a saját női erejét, szépségét, érzékenységét, vágyát, méltóságát. Egy igazi férfi tekintetében a nő nőnek érzi magát. Látottnak. Tiszteltnek. Kívántnak. Elfogadottnak.
A nő ugyanígy ajándék a férfi életében. Mélység, melegség, érzés, befogadás és életet ébresztő jelenlét. A nő képes meglátni a férfiban azt is, amit a férfi sokszor maga elől is elrejt. A fáradtságot. A vágyat. A sebezhetőséget. A kimondatlan gondolatokat. Az embert a szerep mögött.
A nő lelki otthont adhat. Olyan teret, ahol a férfi a teljesítésen túl megérkezhet. Ahol erősen és emberként is jelen lehet. Ahol érezheti, hogy valaki nemcsak azt nézi, mit tesz, hanem azt is, ki ő valójában.
A nő mély figyelmet adhat. A férfi sokszor kevés helyet kap arra, hogy valóban megmutassa magát. Egy érett nő mellett megérezheti, hogy beszélhet, megnyílhat, gondolkodhat, érezhet. Ettől igazabbá válik.
A nő női meleget adhat. Ez anyáskodás, megmentés és cipelés helyett tiszta női jelenlét. A valódi női melegség nem veszi át a férfi életét, hanem lágyabbá, emberibbé, élőbbé teszi a kapcsolódást. A nő szerethet úgy, hogy közben önmagában marad. Adhat úgy, hogy közben nem fogy el.
A nő tüzet is adhat. Vágyat az életre, érzékiséget, finomságot, örömöt, szépséget, bensőséget. A nő felébresztheti a férfiban azt a részt, amely a munka, a küzdés és a megfelelés mellett élni, szeretni, kapcsolódni, érezni is akar.
Az igazi kapcsolatban a férfi és a nő egymást erősíti. Egyikük sem emelkedik a másik fölé. Egyikük sem szolgálja ki a másikat. Két érett ember találkozik, akik mindketten hoznak valamit. A férfi erőt, irányt, biztonságot, döntést, jelenlétet. A nő mélységet, meleget, befogadást, tüzet, érzékenységet. Egyik sem több a másiknál. Másképp teljesek.
Egy bizonyos tudatossági szint után az ember már csak valódi társat keres. Már érzi, mi valódi, és mi csak megszokás. Érzi, hol van valódi kapcsolódás, és hol lenne csak társas magány. Ilyenkor az egyedüllét sokszor tisztább választás, mint egy olyan kapcsolat, amelyben az ember összébb húzza magát.
Ez érettség.
Aki eljut önmagához, annak már kevés az akárki. Nem azért, mert tökéletest keres, hanem mert érzi, hogy a kapcsolatnak emelnie kell, nem kisebbítenie. Egy valódi társ hozzáad az emberhez. Engedi ragyogni a fényt. Kapcsolódik. Becsül.
Az igazi nő–férfi kapcsolatban a férfi férfiként van jelen, a nő nőként van jelen. A férfi megtartja a nőt, a nő életet visz a férfi szívébe. A férfi földeli a nőt, a nő megnyitja a férfit az érzések felé. A férfi biztonságot ad, a nő otthonosságot. A férfi cselekvő erőt hoz, a nő benső meleget. Ketten együtt olyan kapcsolatot teremthetnek, amelyben mindketten teljesebbek lehetnek.
Számomra az igazi szerelem méltó találkozás, nem menekülés a magányból. Két egész ember szövetsége. Ahol a férfi megmentő szerep helyett társként van jelen, a nő pedig áldozatszerep helyett önmagában áll. Ahol a nő nem anyja a férfinak, a férfi nem ura a nőnek. Ahol mindketten felnőttként, tisztán, érzéssel és felelősséggel vannak jelen.
Én így látom az igazi nő–férfi kapcsolatot.
Együtt lehet beteljesedni, de csak akkor, ha mindkét ember önmagából érkezik. Ha a férfi valóban férfiként van jelen, és a nő valóban nőként. Ha nem elvenni akarnak egymásból, hanem hozzáadni egymáshoz.
Mert a megfelelő férfi mellett a nő még inkább nővé válik.
A megfelelő nő mellett a férfi még inkább férfivá válik.
És ebből születik meg az a kapcsolat, amely teher, játszma és pótlék helyett valódi szövetség.
