A hőmérő délben felmondott,
harmincnyolcnál nagyot sóhajtott,
azt mondta: „Én ezt nem bírom!”
Majd elájult az ablakpárkányon.
A ventilátor szembefordult,
három fokozaton nekibuzdult,
de mire hozzám ért a szele,
meleg levegő lett belőle.
Fogtam hát a mosóteknőt,
teleöntöttem, mint egy medencét,
jégkockából hegyet raktam,
és királynőként belehuppantam.
A Nap hencegett fenn az égen:
„Megsütlek ma, nincs reményed!”
Én a teknőből ránevettem:
„Késő, öreg, már én nyertem!”
A szomszéd kérdi a kerítésnél:
„Nem fázol ott a sok jég között?”
„Dehogynem!” – mondtam büszkén neki –,
„Csak végre valami rendesen működik!”
A jég elolvadt, a víz felmelegedett,
a ventilátor is szabadságra ment,
de én csak ittam rendületlenül,
míg a palack nézett kétségbeesetten körül.
Estére a nap végre hazament,
a hőmérő is magához tért,
én pedig kihirdettem győzelmemet:
„Holnap kezdjük elölről az egészet!”
