A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humoros vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humoros vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 3., hétfő

Kánikula, én győzök!



A hőmérő délben felmondott,
harmincnyolcnál nagyot sóhajtott,
azt mondta: „Én ezt nem bírom!”
Majd elájult az ablakpárkányon.
A ventilátor szembefordult,
három fokozaton nekibuzdult,
de mire hozzám ért a szele,
meleg levegő lett belőle.
Fogtam hát a mosóteknőt,
teleöntöttem, mint egy medencét,
jégkockából hegyet raktam,
és királynőként belehuppantam.
A Nap hencegett fenn az égen:
„Megsütlek ma, nincs reményed!”
Én a teknőből ránevettem:
„Késő, öreg, már én nyertem!”
A szomszéd kérdi a kerítésnél:
„Nem fázol ott a sok jég között?”
„Dehogynem!” – mondtam büszkén neki –,
„Csak végre valami rendesen működik!”
A jég elolvadt, a víz felmelegedett,
a ventilátor is szabadságra ment,
de én csak ittam rendületlenül,
míg a palack nézett kétségbeesetten körül.
Estére a nap végre hazament,
a hőmérő is magához tért,
én pedig kihirdettem győzelmemet:
„Holnap kezdjük elölről az egészet!”

2026. június 29., hétfő

A Kánikula hőse



A Nap palacsintát süt az égen,
én pihegek ventilátorszélben.
Tollam hideg árnyékot kér,
rím is jégkockára tér.
Papír legyezőnek áll,
verssor izzad, mégis száll.
Könyvjelző napernyőt nyit,
szó a hűtő mellé int.
Macska árnyék alá búj,
bajsza alatt kis mosoly gyúl.
Pohárban jég zenél,
strófa tőle újra él.
Ki írni tud ma délután,
hős a nyári hőcsatán.
Ha rím fakad forró kézből,
A Nap is tapsol odafentről.