(A képet mesterséges intelligencia készítette.)
Melyhez fogható talán nincs.
A tó partján, míg lépdelek,
Lelkem mélyén béke lebeg.
A hegyeket köd rejti el,
A tó tükre csendben figyel.
A lombok színe ragyogó,
S álmodik a táj, ringató.
Sétálok a partján halkan,
Csak érzések hívnak lágyan.
Szívem mélyéről eljönnek,
Halkan szólva üdvözölnek.
A csendben válasz érkezik,
Lelkem régóta keresi.
Ott leltem rá, nem kerestem,
Szívem mélyebb rejtekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése