Kávé gőzölt korán, te már talpon álltál,
hajadba bújt a reggel, s rám halkan mosolyogtál.
Bögrém mellé tetted a legszebb, puha szót,
s egész nap abból éltem, abból kaptam útravalót.
Akadt olyan perc is, hogy fáradtan láttalak,
de két kézzel megsimítottad akkor is arcomat.
Tudtam mindig, bármi történik velem,
első szavad ez volt: „féltelek, kicsim!”
Ölelésed kikötő, ha bennem vihar támadt,
hangod meleg kenyér, ha megroppant a bánat.
Sokszor csak egy pillantás jutott egy hosszú napon,
mégis átjárt a nyugalom.
Most már anyaként, úgy nézek fel rád,
mint aki tőled kapta szíve tartását.
Anyák napján könny ül szemembe,
köszönöm, hogy a szeretetet Te ültetted a szívembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése