2026. április 27., hétfő

Pamcsi család – A kék Pamcsik világa



Szép reggelre ébredtek a Pamcsik.

Izgatottak voltak.

Végre megláthatják a tengert.

Titi mama és Nimi ott éltek.

A kis Pamcsik felvették a hátizsákjukat.

Elindultak.

Gurultak.

Gurultak.

Gurultak.

Messzire kellett menniük.

Útközben megálltak.

Ettek.

Ittak.

Pihentek egy kicsit.

Aztán újra gurultak.

Megérkeztek.

Meglátták a tengert.

Csak nézték.

Nézték.

Nézték.

Nézték.

A tenger kéken csillogott.

A kis Pamcsik pamacsai a boldogságtól rózsaszínűek lettek.

– Ott a tenger! – kiáltotta Milu.

– Igen! – kiáltotta hangosan Mó.

– De szép! – mondta hangosan Miri.

– Olyan fényes! – mondta hangosan Mó.

– Olyan jó illata van! – mondta hangosan Milu.

Amikor a tenger vize először hozzájuk ért, a kis Pamcsik meglepődtek.

– Jaj, de sok víz! – mondta hangosan Miri.

– Jaj! De hűs! – mondta hangosan Mó.

– Csiklandoz! – mondta hangosan Milu.

Nevettek!

Nimi levette a hátizsákját.

Aztán gyorsan begurult a tengerbe.

Amikor a vízhez ért, hirtelen aranyszínű fény ölelte át.

Nimi úgy gurult, mint a földön.

– Hű! Azta! – mondta Mó.

– Titi mama, ezt én is megtanulhatom? – kérdezte Miri.

– Én is? – kérdezte Mó.

– Én is? – kérdezte Milu.

– Igen – válaszolta Titi mama.

– De jó! – örültek a kis Pamcsik.

– Gyertek fürdeni! – mondta Titi mama.

A kis Pamcsik boldogan gurultak a tengerbe.

Titi mama aranyfénnyel ölelte körbe őket.

Az aranyfény megtartotta őket a víz tetején.

Mindenki a tengerben játszott.

Lumi mama, Titi mama, Lumó papa is.

Titi mama egy puha fehér hablabdát dobott a Pamcsiknak.

A kis Pamcsik nevettek, gurultak és labdáztak.

Gurultak.

Nevettek.

Játszottak.

Nagyon elfáradtak.

Titi mamáék a tengerparton éltek.

Pálmalevelekből font kunyhójukat kagylók, gyöngyök és vízililiomok díszítették.

Bementek a kis házikóba.

A kis Pamcsik odabújtak a mamájukhoz.

A mamák átölelték őket.

Titi mama és Lumi mama együtt énekelték:

„Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.”

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

És édesen elaludtak.

A pálmakunyhó reggelig csendesen ringatózott a tengerparton.



www.muzsakkonyvtara.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése