Kezedben a rózsa: lüktető virág,
szirmai mélyén szelíden ég a vágy.
Felém nyújtod — köztünk meghajlik a tér,
a szirmok fölött tekinteted elér.
Illata lassan körém hajol,
nyakam vonalán puha ívet rajzol.
Egy szirom lehull, vállamra tapad,
s a közelséged bőröm alatt marad.
Tüskéje vékony, fekete betű,
a bőröm olvassa: éles, gyönyörű.
Ujjamon vércsepp nyílik, parányi virág,
mintha a rózsa bennem nyílna tovább.
A rózsa még őrzi tenyered nyomát,
bőrömhöz simítja bársonyos szirmát.
Mikor átveszem, összeér a kezünk,
s a rózsa tovább nyílik bennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése