De úgy fázom, hová mehetnék?
Egy sálat kötöttem neked még télen,
De csak itt maradt még az ágy szélen.
Úgy csókolnálak, hogy újra mosolyogj,
De éjjel már kimerült vagyok.
Sírni vágyom, és szeretni még,
De könnyem elfogyott már rég.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Ó, ó… Ó, ó, ó, ó, ó… Ó, ó, ó, ó, ó…
Ha bárki bántana, érted küzdenék,
De annyi seb után már én is félnék.
Harcolok, a hangommal odacsapok,
A szó mindig győz, de én elbukok.
Egy dalt írnék, mely csak a miénk,
De régen másnak szólt minden ének.
Sírnék, s újra megtanulnék szeretni,
De könnyem elfogyott már rég.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Ó, ó… Ó, ó, ó, ó, ó… Ó, ó, ó, ó, ó…
Egy dalt írnék, ami csak a miénk,
De régen másnak szólt minden ének.
Sírnék, s újra szerelemre ébrednék,
De könnyem elfogyott már rég.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Egy másik szívért, másik szívért,
Minden könnyem elfogyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése