Száz ujj mutat, száz száj beszél,
De bennem még egy dallam él.
Az álmom néha messze jár,
Van, hogy a szívem összezár.
Nem dacból állok középen,
Csak itt vagyok a helyemen.
Különc vagyok, az maradok,
A magam módján haladok.
Nem hibás, csak más kiadás,
Nem kérek hozzá javítást!
Különc vagyok, nem tagadom,
Álmaimat fel nem adom!
Nem adom!
Rám szólnak: ez nem így szokás,
De rám nem fér a másolás.
Ha sírsz, én melléd leülök,
Veled a csendbe merülök.
Nem dacból állok középen,
Csak itt vagyok a helyemen.
Különc vagyok, az maradok,
A magam módján haladok.
Nem hibás, csak más kiadás,
Nem kérek hozzá javítást!
Különc vagyok, nem tagadom,
Álmaimat fel nem adom!
Ha néha csendben elbújok,
Attól még ugyanaz vagyok.
Nem minden álmom színes ég,
Van, amit őrzök titkon még.
Különc vagyok, az maradok,
A magam módján haladok.
Nem hibás, csak más kiadás,
Nem kérek hozzá javítást!
Különc vagyok, nem tagadom,
Álmaimat fel nem adom!
Nem adom! Nem adom!
