Száz ujj mutat, száz száj beszél,
Nem adom!
Nem adom! Nem adom!
Aurora Amelia Joplin írónő verseit, novelláit, meséit olvashatja a kedves olvasó. A versekben a lélek és szeretet összefonódik, az írásokban az önszeretetről, önismeretről, egy jobb élet elérésről kaphat leírást, amelyek a szerző saját tapasztalataiból íródtak és jelenleg is íródnak.
Nem adom!
Nem adom! Nem adom!
Refrén
Refrén
Refrén
mögöttem maradt sok-sok év.
Kicsi voltam, nem értettem,
miért lett minden semmivé.
Ná… ná… ná, né…
Ná… ná… ná, né…
Nem kérdeztem, hová megyek,
csak éreztem, hogy elveszek.
Azt hittem, majd visszamegyek,
ott lesz minden, kit szeretek.
Valami belül összetört,
a régi dallam visszajött.
Ná… ná… ná, né…
Ná… ná… ná, né…
Néha még látom önmagam,
ahogy ott ülök egymagam.
Kicsi voltam, nem volt szavam,
csak bennem szólt ez a dallam.
Ma már értem, mit nem tudtam,
mért nem szóltam, csak hallgattam.
Azt hittem, majd visszamegyek,
ott lesz minden, kit szeretek.
Valami belül összetört,
a régi dallam visszajött.
Ná… ná… ná, né…
Ná… ná… ná, né…
mögöttem maradt sok-sok év.
Kicsi voltam, nem értettem,
miért lett minden semmivé.
Ná… ná… ná, né…
Ná… ná… ná, né…
Nem kérdeztem, hová megyek,
csak éreztem, hogy elveszek.
Azt hittem, majd visszamegyek,
ott lesz minden, kit szeretek.
Valami belül összetört,
a régi dallam visszajött.
Ná… ná… ná, né…
Ná… ná… ná, né…
Néha még látom önmagam,
ahogy ott ülök egymagam.
Kicsi voltam, nem volt szavam,
csak bennem szólt ez a dallam.
Ma már értem, mit nem tudtam,
mért nem szóltam, csak hallgattam.
Azt hittem, majd visszamegyek,
ott lesz minden, kit szeretek.
Valami belül összetört,
a régi dallam visszajött.
Ná… ná… ná, né…