A bölcs

A falnak is füle van

A szó parázs,

ha röppen,

száraz nádra kap,

rossz fülek közt

a jó szándék visszájára csap.

A bölcs ajkán lakat,

szemében őrhely áll,

mert hallgatásban gyakran

a tiszta lélek menedékre talál.

Sok torz szív úgy forgat,

akár kést a kéz,

egy félhangból is mérget főz,

mert élteti, ha győz.

Ki minden neszt továbbhord,

hordóvá dagad benne,

s mire kimondja újra,

már vád ül a szemekben.

Az értelem halk kút,

mélyén komoly erő,

ki könnyen szól,

arra visszacsap a

kimondott szó.

Ki várni tud,

az ismeri a rejtett súlyokat,

mert szájnál többet árul el

sok emberarcú pillanat.

A fal tehát jel csupán,

ember hallgat ott.

Van, ki sértett vággyal lesi azt,

hol kavarhatja a szót.

Ezért a bölcs sokszor őrzi

szívében a szavát,

mert hallgatással mentheti meg

leginkább önmagát.

www.muzsakkonyvtara.hu

A Kő Ember

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Te vagy a kő – szilárd, de formálható,

súlyt hordozol, amit mások nem látnak.

Az élet faragja testedet és lelkedet,

minden repedésed egy emlék, egy tanítás.

Bánatod a mélyedbe rejtett titok,

mint a föld, amelyet évszázadok törtek meg.

Fájdalommal vésett vonásaid

szoborrá emelnek az idő útján.

De tehet az élet rád bármilyen terhet,

te vagy, aki eldönti, hogyan viseled.

Az úton jársz – de te vagy maga az út.

Lépéseid súlya kővé válik alattad,

minden döntésed valóságot teremt,

minden álmod a képzelet forrása.

Erő vagy, de nem csak erő,

benned az értelem katedrálisa áll,

és tudatosságod mécsese világít

a legsötétebb éjszakán is.

Az élet benned születik meg újra,

minden nehézség, minden súly a tied.

Te vagy a kő, amelyet senki nem emelhet fel,

de te magad formálod, hordozod.

A kő ember vagy – örök paradoxon:

szilárd és törékeny, halandó és végtelen.

Bánatból, fájdalomból születik meg az értelem,

és a tudatosság a végső ajándék.