A falnak is füle van
A szó parázs,
ha röppen,
száraz nádra kap,
rossz fülek közt
a jó szándék visszájára csap.
A bölcs ajkán lakat,
szemében őrhely áll,
mert hallgatásban gyakran
a tiszta lélek menedékre talál.
Sok torz szív úgy forgat,
akár kést a kéz,
egy félhangból is mérget főz,
mert élteti, ha győz.
Ki minden neszt továbbhord,
hordóvá dagad benne,
s mire kimondja újra,
már vád ül a szemekben.
Az értelem halk kút,
mélyén komoly erő,
ki könnyen szól,
arra visszacsap a
kimondott szó.
Ki várni tud,
az ismeri a rejtett súlyokat,
mert szájnál többet árul el
sok emberarcú pillanat.
A fal tehát jel csupán,
ember hallgat ott.
Van, ki sértett vággyal lesi azt,
hol kavarhatja a szót.
Ezért a bölcs sokszor őrzi
szívében a szavát,
mert hallgatással mentheti meg
leginkább önmagát.
