Lili esténként mindig a zöld, pöttyös béka-pizsamájában aludt.
– Olyan vagy benne, mint egy brekegő hercegnő! – mondta a nagyi.
– Akkor majd álmomban varangyokat vezényelek – kuncogott Lili.
Majd mély, békés álomba szenderült.
Minden este mást álmodott, de ez az álom különleges volt.
Aznap éjjel tóparti koncerten találta magát. Száz béka ült kottával, pizsamában, sorban. Ő volt a karmester.
– Egy-két-há, brekk! – intett, a kórus zengett.
A tavirózsák ritmusra ringatóztak, a nádas lelkesen tapsolt.
Reggel Lili nem volt az ágyban.
A pizsama a fűben hevert.
Mellette nyálas levél:
„Elugrottam turnézni. Majd brekegek, ha hazajöttem.”
Anya felsóhajtott.
– Legalább egy esernyőt vitt volna.
