a szél is csak suttogni mer,
a csillagok szíve virág,
s a fény most lágyan átölel.
Fáradt kezedből kihull a nap,
s harmat-takaród simul rád,
a csend puha ölelést ad,
s ringatja benned az éjszakát.
Pihenj, hajnal leánya, most,
minden sóhaj fényt idéz,
szívedben tenger morajból
születik újra a békesség.
