megáll bennem az idő
egy pillanatra
rád gondolok
arra a kisfiúra
aki egyszer megérkezett hozzám
és attól kezdve
másképp dobogott bennem
minden
harminchárom év
ennyi napsütés
ennyi féltés
ennyi kimondott
és kimondatlan szeretet
fér a neved köré
láttalak nőni
lépni
erősödni
saját utat választani
láttam benned
az érzékeny gyermeket
a gondolkodó fiút
a férfit
aki a maga módján
mindig mélyen érez
te vagy az egyik legszebb fejezetem
a szívemben
külön helyed van
olyan hely
ahová csak az anya néz be igazán
ott őrzöm
az első mosolyod
a hangod
a mozdulataid
azt a sok apró percet
amiből egy élet épült
harminchárom éves leszel
nekem mégis mindig ott maradsz
abban az első ölelésben
ahol először tudtam
hogy a szeretetnek
neve is lehet
Janó
köszönöm
hogy a fiam vagy
köszönöm
hogy létezel
köszönöm
hogy veled
nagyobb lett bennem
az élet
legyen előtted
sok tiszta nap
sok erő
sok öröm
sok igaz ember
én pedig
amíg dobog bennem a szív
szeretlek
ugyanazzal a mély
anyai szeretettel
amely veled együtt
született meg bennem.
