Szép nyári nap volt.
A Pamcsik a virágos réten játszottak.
Gurultak erre.
Gurultak arra.
Nevettek.
Egyszer csak sötét felhők jöttek az égre.
Nagyot dörrent az ég.
Nagyot villámlott.
A kis Pamcsik megijedtek.
A pamacsaik kékre változtak.
– Jaj, mi ez? – kérdezte Mó.
Esni kezdett az eső.
Kopogott az eső.
Megint nagyot dörrent az ég.
Megint nagyot villámlott.
– Félek! – mondta Miri.
– Félek! – mondta Milu.
– Nagyon félek! – mondta Nimi.
A kis Pamcsik hazagurultak a szélfűházba.
– Mama! Papa! – szólt Mó.
– Mi ez az égen?
Lumó papa odalépett hozzájuk.
– Ez vihar – mondta Lumó papa.
– Az ég morog.
– A villám fénylik.
– Az eső kopog.
Nimi is megszólalt.
– Nagyon félek!
Titi mama megsimogatta őket.
– Itt nem ázunk meg.
– Itt biztonságban vagyunk.
Lumi mama kitárta a karjait.
– Gyertek ide mindannyian.
– Mindenki ölelje át azt, aki mellette ül.
A Pamcsik megölelték egymást.
Szeretettel.
A kék pamacsaik lassan újra sárgák lettek.
Lumi mama halkan énekelni kezdett.
Azután mindenki vele énekelt.
– Eső kopog,
– ég morog,
– bújj ide,
– mosolyogj!
– Pamcsi bújik,
– nem zokog.
Énekeltek addig, amíg elment a vihar.
A felhők mögül újra előbújt a nap.
– Nézzétek! – mondta Nimi.
– Süt a nap!
A Pamcsik kigurultak a rétre.
A fű nedves volt.
A virágok csillogtak.
Gurultak.
Gurultak.
Nevettek.
A kis Pamcsik elfáradtak.
Este lett.
Odabújtak a mamáikhoz.
Lumi mama átölelte Mirit, Mót és Milut.
Titi mama is átölelte Nimit.
Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi-altatót:
– Tente baba, tente,
– itt van már az este,
– álomcsillag születik,
– szeretetben ringat itt.
– Mama súgja halkan,
– csillag néz az égen,
– puha párna, mama karja
– vigyáz rád az éjben.
A Pamcsik hallgatták.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Édesen elaludtak.
A csillagok bekukucskáltak az ablakon.
A szélfűház csendesen ringatózott tovább.
