Megszülettem, igyekeztem,
kisangyalból ember lettem.
Ide is, oda is illeszkedtem,
szeretettel tettem.
Próbálkoztam, alázkodtam,
önmagamat félretettem,
elvárások sorfalában
mindig más ruhájában jártam.
Ezernyi pofon jött sorban,
kemény jelek, lassú tanítás,
s végül belül halt meg minden más.
A hiány maradt, hasadás.
Tanultam, figyeltem,
a Föld alól is visszajöttem.
Hitem vitt át a mélyen.
Nem hitt bennem senki,
a kéz máshonnan nyúlt felém.
Onnan, ahol a szeretet beszél.
Angyal? Isten?
Vagy a bennem élő hit?
Ők raktak össze lassan.
Az utolsó darabot is megtaláltam,
bátran a helyére illesztem,
életem most végre egyben,
az utolsó darab a kezemben.
