Csendes vonzás

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Szavak nélkül beszélünk,

belsőnk minden mozdulatban tükröződik.

Érzéseink, mint láthatatlan szálak,

összefonódnak,

mint patakok, melyek halkan egymásba folynak.

Mosolyukban meglátom arcom,

tekintetükben ismerős fény ragyog.

Nem kell több,

csak egy pillantás,

s máris otthonra lelek.

Lelkünk nyelve határtalan,

érzelmeink utat találnak egymáshoz,

mint égitestek, melyek vonzódnak.

Szavak nélkül is megértjük egymást,

mint két fénysugár, melyek egymásra találnak.

Az élet szép

A nap aranyujjaival érinti a hajnalt,

fényének halk sóhaja

átsiklik a kopár ágak között,

s a föld nesztelen válaszol:

zöldellő reménnyel.

Az élet itt van –

csendben lüktet a harmatban,

remegve nyújtózik a fűszálakon,

és a fák göcsörtös ujjai között

új dallamot visz a szél.

Minden kihívás egy árnyék,

amit a fény végül elnyel,

minden megtett lépés

egy nyom a föld ölelésében,

minden seb

egy történet, amit a szél mesél tovább.

S mi csak állunk,

szemünkben tükröződő fénnyel,

lélegzetünkben a reggel friss ízével,

s figyelünk –

ahogy az élet, újra és újra,

felragyog bennünk is.

Az élet hoz szerelmet is,

szívdobbanásokba írt üzenetet,

ujjak csendes összefonódását,

az érintések melegében

születő örök pillanatokat.

Hoz nevetést, mely felszáll, mint a madarak,

könnyeket, amik gyémántként csillannak,

ölelést, amelyben minden elcsendesül,

s a szívek halkan, mégis hangosan

egymásba írják a szerelem dallamát.

S végül csak állunk a reggel fényében,

könnyű szél simítja arcunk,

a fák suttogása visszhangozza

az egyetlen igazságot:

Az élet szép.

Síró szív

Belefáradt a szív a viharba,

szélbe kiáltott álmai elcsitultak.

Félelem feszül a csend határán,

s a lélek fuldokol, a mélybe húzva.

A test csak árnyék – falak közé zárva,

s a fájdalom lassan szirmot bont,

mint dércsípte rózsa egy hűvös reggelen,

mely még hinni akar a Nap csókjában.

De valahol egy rejtett pillanatban

egy halk sóhaj átszövi az eget,

s a síró szív, amely már feladni készült,

megremeg – talán valaki még engem is szeret.

Megjelent 200 Lélekcsepp verseskönyvem e-könyvben

 

200 Lélekcsepp verseskönyvem megvásárolható a google play áruházban!

200 lélekcsepp – 200 érzés, gondolat és pillanat, amelyek a szív mélyéről fakadtak. E kötet versei a lélek rezdüléseit őrzik, megannyi cseppben tükrözve az élet szépségét, fájdalmát és csodáját. Minden sor egy utazás – önmagunkhoz, egymáshoz, a végtelen szeretet felé. Ha megállsz egy pillanatra és elmerülsz bennük, talán felismered bennük saját lélekcseppjeidet is.

Megvásárolható erre a linkre hattintva 3500 Forintért.

Köszönöm, ha ezzel is támogatod a munkámat.

Ragyogó Nő

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Nem csak virágok nyílnak ma,

hanem szívek, csendben, halkan.

Lépteid nyomán fény fakad,

mindenben lélegzik általad.

Nem a szirmok adják szépséged,

nem az idő festi arcodat,

hanem az a láng, mi benned ébred,

és fénnyé olvasztja a napokat.

Te vagy a hajnal első csókja,

a szél, mi táncra hívja a fát,

mosoly, egy elveszett dallam,

mely újraírja a régi napokat.

Nem ünnep tesz téged értékessé,

hisz minden nap ragyogsz, mint a Nap.

A lelked az, mi csodát fakaszt,

és fáradhatatlanul csak ad.

Mert Nő vagy – lélekből fakadó varázs,

az élet dallama és tiszta ragyogás.

Búcsú dallama

(A képet mesterséges intelligencia készítette9

Lágy dallamot hoz a szellő,

Mely angyali, felemelő,

Szépsége szívet melenget,

Elűz búbánatot, terhet.

Nyugalom, szeretet, béke,

Dallam édes ölelése,

Ringat, engem, mennyekbe visz,

Örök fényébe átsegít.

Újra otthonra lelhetek,

És angyalként szerethetek,

Földi életben végeztem,

Dallamként lesz új életem.

A Csillag

Megszülettem, és fényből vagyok,

Égi csillag, s az égből figyelek,

Bensőmben ébrednek apró csillagok,

Ők az útmutatók, a léleknek ha bolyong.

Az éj sötétjében, mint tűz, ragyogok,

Lágy fényemmel átölelem a világot,

Nyugalmat hozok, ahogy szétáradok,

A csendben, hol mindenki alszik,

Én vagyok a fény, mi minden szívbe bevilágít.

Szívemben a végtelen szeretet táncol,

Ragyogásom folyton szeretve világít,

Minden sugárban ott egy csepp bölcsesség,

Mi az univerzummal mindent összeköt.

A csillagok nem csupán fények az égbolton,

Hanem élő, isteni szeretet lények,

Hozzájuk tartozom, velük egy vagyok,

Mert felébresztem fényemmel a reményt,

hogy ti is csillagként ragyogjatok.