A Nő

A Nő reggeltől estig helytáll rendületlen,

anya, feleség, társ minden egyben.

Dolgozik, figyel, viszi a házat,

száz apró dolgot csendben elrendez.

Tanítja gyermekét szóra, csendre,

arra, mi fontos – jóra, rendre.

Érzékeny lelke mindent megérez,

ereje elfogy, de el nem ereszt.

Éjszaka sír, a Hold látja könnyeit,

virraszt gyermeke mellett.

Elfárad néha, türelme fogy,

de reggel újra ott áll, ahogy szokott.

Néha hisztis, mert nő,

de ölelésében a szeretete csak nő,

mely szívből fakad,

és soha, de soha ki nem apad.

www.muzsakkonyvtara.hu

Ragyogó Nő

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Nem csak virágok nyílnak ma,

hanem szívek, csendben, halkan.

Lépteid nyomán fény fakad,

mindenben lélegzik általad.

Nem a szirmok adják szépséged,

nem az idő festi arcodat,

hanem az a láng, mi benned ébred,

és fénnyé olvasztja a napokat.

Te vagy a hajnal első csókja,

a szél, mi táncra hívja a fát,

mosoly, egy elveszett dallam,

mely újraírja a régi napokat.

Nem ünnep tesz téged értékessé,

hisz minden nap ragyogsz, mint a Nap.

A lelked az, mi csodát fakaszt,

és fáradhatatlanul csak ad.

Mert Nő vagy – lélekből fakadó varázs,

az élet dallama és tiszta ragyogás.