Csak halkan...

Ma nem kell ragyogni,

ma nem kell szólni sem.

Ma a csend a tanítás,

a Lélek halkan üzen.

Szemed mögött csillag alszik,

testedben az Ég remeg,

nem vagy gyenge, csak most épp

a Mindenség lélegez veled.

Egy fátyol hullt rád lágyan –

nem búcsú, csak ölelés.

Ismersz minden árnyat,

s pihenni is tudsz: ez a békesség.

Nem kell már menned sehová,

a válaszok belül ringnak.

Az igazi fény sosem kiált,

csak jelen van… benned. Halkan.

Csendes vonzás

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Szavak nélkül beszélünk,

belsőnk minden mozdulatban tükröződik.

Érzéseink, mint láthatatlan szálak,

összefonódnak,

mint patakok, melyek halkan egymásba folynak.

Mosolyukban meglátom arcom,

tekintetükben ismerős fény ragyog.

Nem kell több,

csak egy pillantás,

s máris otthonra lelek.

Lelkünk nyelve határtalan,

érzelmeink utat találnak egymáshoz,

mint égitestek, melyek vonzódnak.

Szavak nélkül is megértjük egymást,

mint két fénysugár, melyek egymásra találnak.